Volt diákjaink írták

Gimnáziumban kezdtem színjátszózni és megtetszett. Nagyjából ez az én történetem a színházzal. Meg az, hogy tanulni soha nem szerettem úgy igazán. 12 év bőven elég volt belőle és azt hittem, hogy itt csak játszani kell. Így hát jelentkeztem Pestre és Kaposvárra is. Pesten 1. Kaposváron 2. rosta. Nem vettek föl.

És akkor kicsit kétségbeestem, hogy most mi lesz, mert egyéb egyetemre nem jelentkeztem. Soha. Viszont a KIMI-től kaptam egy vastag borítékot, amiről rögtön tudtam, hogy azért vastag, mert nem csak azt közli velem hivatalosan, hogy köszönjük, hogy jelentkeztél, de sajnos...

A legjobb színész akarok lenni! Szeretném megismerni saját magamat! A határaimat! Szeretném kikiabálni a gondjaimat, a félelmeimet! Hát...úgy itt vagyok...végül is jófejek...meleg van...nem baszogatnak annyit, mint otthon...jók a csajok...elvagyok.
Figyeljetek Egymásra!

Nekem biztos szerencsém volt, nagyon jó osztályba kerültem. Majdnem negyvenen voltunk! A Feleki és a Latabár csoport. Elkezdődtek az órák és együtt voltunk késő estig, sötétedésig és azután is, mert érdekelt minket, hogy milyen a másik! Hogy hogyan gondolkodik! A színházról, az életről egy jelenetről, egy helyzetről!

És bizony, talán ez az első olyan hely az életetekben, ahol már legálisan lehet sörözni a tanáraitokkal. És nem csak, hogy lehet, kell is! Nyaggassátok őket! Hogy meséljenek, hogy tanítsanak az iskolán kívül is, hogy adjanak plusz feladatot, mert azt Ti még nagyon szeretnétek megcsinálni... azt a jelenetet...amit tegnap este írtatok, vagy olvastatok! Tudom, hogy szívesen veszik!
Ebből az iskolából és egyébként minden iskolából, mindenki annyit vesz ki amennyit akar!!! Rajtatok múlik. Hogy mennyire akarjátok? Ebben a suliban azt hiszem tényleg nincsenek korlátok!

Az én osztályomból most kb. hatan-heten vagyunk egy színháznál, az ún. "pályán". És ne legyenek illúzióitok, nagyon nehéz! De ez benne a jó! Ezért nem tudsz belefásulni ezért nem tudsz ellustulni, mert mindig készen kell lenni! Közületek és ez biztos, csak a legkitartóbb emberek fogják elérni a céljukat a színházban! Ez a suli, megmutatja Nektek az értékeket!Azt hiszem érték szempontjából elég furcsa világban élünk. Kapcsoljátok be a tévét! ...Aztán kapcsoljátok KI!!!!

Mindig meglesznek a kiskapuk... a 15 perc hírnév, a hirtelen jött siker, hívjátok fel valamelyik kereskedelmi csatornát, két nap múlva már ott lesztek a képernyőn!

"Most perc-emberkék dáridója tart,

De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart."

Persze csak az, akinek van hozzá kedve!

Örüljetek a KIMI-nek, a Tanáraitoknak, Egymásnak, annak, hogy van feladatotok, és mindenki tűzze ki a céljait!
Hajrá!!!

Nagyon szerettem, hogy sok tantárgyunk volt, rengeteg új dolgot ismertem meg. Kipróbálhattam magam olyan helyzetekben, amire nem lett volna lehetőségem. Nagyon jóemberek,tanárok vettek körül, akiktől rengeteget lehetett tanulni. Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy jó hangulatban telt az idő.

Az iskola lehetőséget ad arra, hogy vizsgákon láthassanak minket. Szerencsém volt, mert az első vizsgánk után hívtak a Radnóti Miklós Színházba, ahol a suli mellett két előadásban játszhattam. A második évben színházakhoz kerültünk, ahol érdekes volt belelátni a színház működésébe.

Mindent ennek az iskolának köszönhetek, mert itt volt lehetőségem megmutatkozni. Mikor végeztem, 2011-ben, a Győri Nemzeti Színházba kerültem, ahol Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek c. művében a címszerepet játszhattam. Ezt követte Örkény István: Tóték c. előadásában Ágika szerepe. Ebben az évben Molnár Ferenc: A testőr - A szobalány, Victor Hugo: A nevető ember - Vinosz szerepét játszhattam. Ezenkívül GyőrBe-Ugró címmel improvizációs előadásokat játszunk a színházban. A következő évadban Móricz Zsigmond: Úri muri és Martin McDonagh: A kripli c. előadásokban lehet majd látni.

Sokszor előfordul, hogy most értek meg valamit abból, amit egy tanárom akkor mondott. Az egyik legszebb dolognak tartom, hogy mindig lehet fejlődni...