Ficza István

Mielőtt Budapestre kerültem, óva intettek mindenféle tanodától.

Felvettek a Vidám Színpadra, amit egy évad után ott hagytam.

Majd nem vettek fel semelyik színházba, ahová stúdiósnak szerettem volna kerülni, ezért felvételiztem a Keleti István Művészeti Szakközépiskolába.

Fotó: Gordon Eszter

A KIMI-nek köszönhetem a leggondtalanabb, legkiegyensúlyozottabb éveimet, amit Pesten töltöttem. Főleg az első évre gondolok itt. Rengeteg ismerősre, barátra tettem szert, akik közülük sokan jelen vannak a színházi szakmában is. Hálás vagyok Rácz Attilának, Tóth Jocónak, Gosztonyi Jánosnak, Török Áginak és Berecz Beának, hogy mindazt, amit át tudtak adni nekem a mesterségükből, emberségükből a mai napig felhasználom és kamatoztatni tudom a színpadon. Örülök, hogy a színművészeti felvételire való felkészítés volt a céljuk és nem hitették el velem idejekorán, hogy már készen lennék erre a szakmára. Azt hittem nem kell, hogy ehhez az iskolához tartozzak három évig, de csak negyedszerre nyertem felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.

Ezúton is köszönöm ezeket az éveket, hogy a diákságomat kitolhattam jó pár évvel és biztosítva volt a tanulás és a gyakorlat a Kolibri Színházban és az Új Színházban és hasznosan töltöttem azt a három évet, amíg nem vettek fel az óhajtott egyetemre.