Lábodi Ádám

Gimnáziumban kezdtem színjátszózni és megtetszett. Nagyjából ez az én történetem a színházzal. Meg az, hogy tanulni soha nem szerettem úgy igazán. 12 év bőven elég volt belőle és azt hittem, hogy itt csak játszani kell. Így hát jelentkeztem Pestre és Kaposvárra is. Pesten 1. Kaposváron 2. rosta. Nem vettek föl.

És akkor kicsit kétségbeestem, hogy most mi lesz, mert egyéb egyetemre nem jelentkeztem. Soha. Viszont a KIMI-től kaptam egy vastag borítékot, amiről rögtön tudtam, hogy azért vastag, mert nem csak azt közli velem hivatalosan, hogy köszönjük, hogy jelentkeztél, de sajnos...

És akkor nagyon hálás voltam és elszánt. A legjobb az volt a levélben, hogy volt benne egy órarend.

Beszédtechnika, ének, művészi beszéd, mesterség, mozgás, színháztörténet, jelmez és maszk történet, dramaturgia...stb. Hát nem csodás???

Ez az iskola arra hivatott, hogy amíg nem vesznek föl, Te kedves KIMI-s társam kezekben legyél! Jó kezekben! Hogy tanulhass, gyakorolhass egyáltalán legyen valami fogalmad arról, hogy mi a SZÍNHÁZ! Mert tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy 18 évesen ezt már mindenki tudja! Hiszen különböző helyekről, családokból jövünk. De itt mindenki egy nagy közösséget alkothat és kitűzheti bátran a maga céljait!

Mik lehetnek ezek a célok?

A legjobb színész akarok lenni! Szeretném megismerni saját magamat! A határaimat! Szeretném kikiabálni a gondjaimat, a félelmeimet! Hát...úgy itt vagyok...végül is jófejek...meleg van...nem baszogatnak annyit, mint otthon...jók a csajok...elvagyok.
Figyeljetek Egymásra!

Nekem biztos szerencsém volt, nagyon jó osztályba kerültem. Majdnem negyvenen voltunk! A Feleki és a Latabár csoport. Elkezdődtek az órák és együtt voltunk késő estig, sötétedésig és azután is, mert érdekelt minket, hogy milyen a másik! Hogy hogyan gondolkodik! A színházról, az életről egy jelenetről, egy helyzetről!

És bizony, talán ez az első olyan hely az életetekben, ahol már legálisan lehet sörözni a tanáraitokkal. És nem csak, hogy lehet, kell is! Nyaggassátok őket! Hogy meséljenek, hogy tanítsanak az iskolán kívül is, hogy adjanak plusz feladatot, mert azt Ti még nagyon szeretnétek megcsinálni... azt a jelenetet...amit tegnap este írtatok, vagy olvastatok! Tudom, hogy szívesen veszik!
Ebből az iskolából és egyébként minden iskolából, mindenki annyit vesz ki amennyit akar!!! Rajtatok múlik. Hogy mennyire akarjátok? Ebben a suliban azt hiszem tényleg nincsenek korlátok!

Az én osztályomból most kb. hatan-heten vagyunk egy színháznál, az ún. "pályán". És ne legyenek illúzióitok, nagyon nehéz! De ez benne a jó! Ezért nem tudsz belefásulni ezért nem tudsz ellustulni, mert mindig készen kell lenni! Közületek és ez biztos, csak a legkitartóbb emberek fogják elérni a céljukat a színházban! Ez a suli, megmutatja Nektek az értékeket!Azt hiszem érték szempontjából elég furcsa világban élünk. Kapcsoljátok be a tévét! ...Aztán kapcsoljátok KI!!!!

Mindig meglesznek a kiskapuk... a 15 perc hírnév, a hirtelen jött siker, hívjátok fel valamelyik kereskedelmi csatornát, két nap múlva már ott lesztek a képernyőn!

"Most perc-emberkék dáridója tart,

De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart."

Persze csak az, akinek van hozzá kedve!

Örüljetek a KIMI-nek, a Tanáraitoknak, Egymásnak, annak, hogy van feladatotok, és mindenki tűzze ki a céljait!
Hajrá!!!